Így adódhatott, hogy idén egy eddig még kevéssé ismert kollegina neve szerepelt a cetlin és ahogy teltek a napok már egyre jobban kezdtem bajban érezni magam, hogy mit alkossak neki. Általában személyre szabott és ötletes ajándékban szoktam gondolkozni és 2004 óta az ajándékaim mindig örömteli és meglepődött tekintetet csaltak a megajándékozottak arcára.
Idén is úgy döntöttem, hogy kevés időm lévén fára fogok égetni neki..., no de mit?! Próbáltam azon a vonalon elindulni az ajándék-ötletelésben, hogy tudtam valamilyen harcművészetet űz a kollegina hölgy létére, ámde hiába próbáltam megtudakolni már háromszor a beszélgetéseinkbe beleszőve, hogy mi a sport neve, amit űz, egyszerűen nem értettem jól és így az interneten sem tudtam informálódni. Jiu jitsurűl már hallottam, de amit ő mondott nem tudtam rájönni mi az.
A sors úgy hozta, hogy a kollegina múlt héten büszkén mutogatta az elért sportolói fokozatait bizonyító füzetét (egyébként már 1 danos fekete öves, amihez gratulálok neki!) és szerencsére, amíg a kezemben volt egy másik kollegina kihívta a szobából. Kaptam is az alkalmon és a bizonyítványban látható idézeteket, emblémákat máris lencsevégre kaptam, ami érdekes módon a szomszéd asztaloknál ülő munkatársaknak sem tűnt fel, így mire visszaért már nyugodtan mosolyogtam magamban, hogy megvan az ihletadó anyag! :)
( Kocsó Viktórira - Kocso Vik - Kocso Viktoria - Budapest)
Végül kb. 3 óra alatt az egyik este az alábbit alkottam. Remélem már kint van a polcán az ajándék a többi ju jutsus relikviája mellett!
( Kocsó Viktórira - Kocso Vik - Kocso Viktoria - Budapest) ( Kocsó Viktórira - Kocso Vik - Kocso Viktoria - Budapest) ( Kocsó Viktórira - Kocso Vik - Kocso Viktoria - Budapest)
